Amerikájában most töri át a legutolsó korlátokat. Második karrierje pedig, mely csak most kezdődik, az elsőnél is sikeresebb lesz.
Michael Jackson halála felszabadította a média által eddig kényes helyzetbe kényszerített rajongóit. Újra hallani dalait, amelyekhez foghatót zenei találékonyság, az énekhang és az előadásmód eredetisége tekintetében talán senki nem produkált a popzenében. A legkönnyebb azt mondani, hogy a kétségkívül excentrikus és infantilis fiatalember (most már csak az marad) önsorsrontó egyéniség volt, akit a tehetségén élősködő több ezer manipulátor tett tönkre idő előtt. Ez csak sablonszöveg.
(Jackson jelenleg minden albumával és eddig kiadott kislemezeivel Amerikában, Angliában, Kanadában, Németországban, de még Magyarországon, Japánban és Portugáliában is a listákat vezeti több számával.) Az országok a hetek múlásával rekord gyorsasággal bövűlnek. Már Svájc, Hollandia, Görögország is csatlakozott a saját rekordjainak megdöntésével.
Amerikában a TOP 10 albumból mind a 10 Jacksoné. Angliában pl a TOP 100 kislemezlistán 36 db (!!!) kislemeze szerepel!
Ezzel szemben én Tiborral értek egyet, aki szerint a kisgyermekek megrontásával és saját arcának elpusztításáig terjedően beteges hiúsággal vádolt amerikai popsztár valójában a média halottja. (Jackson halálát követő 2 hét elteltével a '93-as vádló beismerte hogy hazudott, némileg megkésve. Érdekes módon ezzel amádia annyira nem foglalkozik. Talán túl nagy a kollektív bűn!)
Abban viszont már nem adok igazat neki, hogy az igazán nagy ember időben hal meg. Jackson turnéjának elmaradása egy trendmeghatározó kulturális világesemény elmaradása is lehetett. Arca és karrierje régen romokban hevert, de semmi ok annak feltételezésére, hogy alkotói vénája kimerült volna. Egy ötvenéves előadó fiziológiai okokból biztosan kénytelen változtatni a táncstílusán, de Jackson öntörvényű karaktere ezt sem engedte. A napi hatórás táncpróbák, amelyek ahhoz kellettek, hogy újra formába hozza magát, megerőltetők voltak. Lehet, hogy halálosan megerőltetők. A tehetség azonban nem korhoz kötött. A 83 éves Dave Brubeck budapesti zongorajátéka vagy a hatvanon felüli hazai „Ki mit tud?”-osok elgondolkodtatón sikeres koncertjei nem a fáradtság, nem a kiégettség, hanem az érettség élményével szolgáltak.
A legcsekélyebb mértékben sem fogadható el Jackson jellemzésére az a hazai újságban olvasott megjegyzés, amely szerint Michael Jackson„a popipar tökéletes árucikke” lett volna. Személyiségként kezelhetetlen volt, előadóművészként abszolút szuverén és öntörvényű. Különc volt tehát, és irtózatos árat fizetett érte. Katharine Hepburn, Elizabeth Taylor pártfogása nem volt elegendő ahhoz, hogy megóvják őt az újabb és újabb támadásoktól. Különösen a pikantériákon élősködő és mindig a furcsaságokra, soha nem a produkcióra figyelő bulvármédia gyilkolta módszeresen „a pasast”, ahogy a magyar közszolgálati televízió műsorvezetője titulálta őt halála alkalmából.
La Toa Jackson és brutális apjuk nyilatkozata kezd érvényre lépni, mely szerint jelenlegi toxikologiai vizsgálat alapján Jackson testében 3 olyan szert is találtak amit saját maga nem tudott volna beadni magának. Ráadásul orvosa 30 perc elteltével hívta a mentőt, hivatkozva, hogy nem tudja hogy hol vannak. Tudható hogy az ország legismertebb sétányán volt a lakás!
Ráadásul az újraélesztést is elszúrták. Nem keményen, hanem ágyon probálkozott, így tört el Jackson 4 bordája is.
Tudható hogy pénzt is loptak és hogy az éj leple alatt az orvos aki egy darabig eltünt, kilopott különbőző orvosi segédeszközöket a házból.
Visszatérve. A kifejezés a riportert minősítette, de sokadszor is arra emlékeztetett, hogy a társadalmat, legalábbis a médiából ítélve, egyre kevésbé érdeklik a valóságos teljesítmények. Csak a látvány és az effekt számít. Ez a torz szemlélet lassan már a korábban megbízhatón teljesítménycentrikus élsportra is kiterjed. Egy televíziós hirdetőket vonzó sportágban, például a bokszban vagy a teniszben közepes vagy annál gyengébb teljesítménnyel is gyorsan legyártják számunkra az ügyeletes médiasztárt. Ha majd túl sokat veszít az illető, legfeljebb kikerül a pikszisből. Közben többszörös olimpiai és világbajnokoknak vagy halálra kell hajtaniuk magukat (Kolonics György), vagy egy ócska fészer engedély nélküli lebontásának iszonyú gyanújába kell keveredniük (Kőbán Rita) ahhoz, hogy a média néhány napig odafigyeljen amúgy modellértékű személyükre.
A média azonban nem lát tovább a saját orránál, amikor folyton azt ismételgeti, hogy Jacksonnak tönkrement az orra a sok átoperálás következtében. Ami egyébként igaz. De az első koncertkörút kezdetén senki nem sejthette, hogy huszonöt év múlva ugyanez a jelenség megismétlődik majd a nagypolitikában is. Csak érezni lehetett, nem tudni, hogy ez a különös, fekete és fehér hangzáselemeket elegyítő zene a faji gyűlölködésbe belefáradt amerikai társadalom lelkének legmélyebb bugyraiból érkezett.
A szupersztárok, kevés kivétellel, szuperérzékeny művészek, akiknek idegrendszere és fizikuma is erősen túlterhelt. A szupersztárok, kevés kivétellel, agyondolgozzák magukat, mert túlságosan sok embert kell eltartaniuk. Ez az egyszerű magyarázata Michael Jackson korai halálának. Nem valami érdekes magyarázat. Különben pedig mindegy. Michael Jackson meghalt. Elvitte a szíve. Nagy szíve volt. Ezért siratják most milliók. És van valami, ami mégiscsak örömmel töltheti el azokat, akik tudnak tisztességesen gyászolni és szeretik Michael Jackson zenéjét. Zenei életműve Barack Obama Amerikájában most töri át a legutolsó korlátokat. Második karrierje pedig, mely csak most kezdődik, az elsőnél is sikeresebb lesz.
SOSE FELEDÜNK! Neved örökké fenmaradt! Tudjuk, hogy ki voltál! Jézus!
